Text Size

Éjjeli Menedékhely

Családos szálló

Ifjúsági program

Alapítványról

Alapítványunk 1995. tavaszán alakult, az alapító tagok célul tűzték ki a szociális és kulturális szféra fejlesztését, valamint hiánypótló ellátási formák kialakítását. Úgy gondoljuk, hogy a szociális háló védelméből több hátrányos helyzetű csoport is kiesik, ezekre a hiányosságokra utal szervezetünk elnevezése is.


Alapító Okiratunk szerint céljaink a következők:

"... A szociális és kulturális szempontból átmenetileg vagy tartósan nehéz helyzetbe került személyek segítése, rehabilitációja, az őket gondozó, szállásbiztosító, illetve egészségügyi intézmények (pl.: járóbeteg alap- és szakellátás, utókezelő, stb.), szolgáltatások, valamint speciális ellátási formák (pl.: rehabilitációs otthon, foglalkoztatási átképzés, stb.) kialakításának és fenntartásának elősegítése, valamint az ehhez kapcsolódó elméleti -szakmai munka támogatása...”

Az alapítvány létrehozásának gondolata 1994. szeptemberében vetődött fel először öt olyan szakemberben, akik korábban együtt dolgoztak egy minisztériumi fenntartású, hajléktalanokat segítő alapítványnál. Egy szakmai-finanszírozási konfliktus eredményeként a helyzet egyre tarthatatlanabbá vált, s végül 1995. tavaszán többen távoztunk ettől az alapítványtól.

1994. októberében elkezdődött egy olyan szakmai koncepció kialakítása, melyre fel lehetett építeni egy a szociális és kulturális szférában hiánypótlással foglalkozó alapítványt. Adott volt tehát egy szakmai koncepció, illetve egy, korábban a hajléktalan-ellátásban, majdnem egy éve együtt dolgozó szakemberekből álló, 14 fős induló stáb. Az Alapító Okirat első változata 1995. márciusára készült el, s egy kisebb átdolgozás után a „RÉS” Szociális és Kulturális Alapítványt a Fővárosi Bíróság 5469 sorszám alatt, 1995. májusában vette nyilvántartásba.

A szervezetünket magánszemélyek (orvos, építész, újságíró, nyugdíjas könyvtáros, vállalkozó) alapították, akik az alapítvány akkori munkatársaival korábban is kapcsolatban álltak, tevékenységüket figyelemmel kísérték, és további munkájukat civil kezdeményezésként támogatni kívánták.

Hogyan tovább, avagy mi történt ezután?

Tehát adott volt egy szakmai program, illetve egy dolgozni akaró munkacsoport, amelyik első ellátási formaként egy, a TBC-s hajléktalan emberek gyógyításával, illetve volt állami gondozott fiatalokkal foglalkozó intézményt szeretett volna létrehozni. Hosszas keresgélés után a XVII. kerületben találtunk egy olyan ingatlant, mely teljes felújítás és némi átalakítás után alkalmasnak bizonyult az intézmény megnyitására. 1995. nyara a felújítással, az épület berendezésével, illetve a szakmai team felkészítésével zajlott. 1995. telén nyitottuk meg a 28 férőhelyes Rehabilitációs Ápolóházat, valamint a 30 férőhelyes Védett Ifjúsági Szállót. A Rehabilitációs Ápolóházban inaktív TBC-s hajléktalan embereket ápoltunk, míg az Ifjúsági szállón volt állami gondozott, családjuktól elszökött fiataloknak kínáltunk segítséget. Következő intézményként 1997-98. telén nyitottuk meg az első női éjjeli menedékhelyünket az Állomás utcában, ahol egy télen keresztül nyújtottunk szolgáltatásokat az életvitelszerűen utcán élő hajléktalan nőknek.
1998. fontos fordulópont volt az alapítvány életében, hiszen a Összekötő utcai ingatlanban végzett szakmai tevékenységünk megváltozott: óriási igény mutatkozott a beteg hajléktalan emberek ellátására, s ezzel párhuzamosan egyre inkább azt láttuk, hogy az általunk kialakított, fiatalok segítésével kapcsolatos szakmai program intézményes keretek között nem valósítható meg. Hosszas gondolkodás, az okok átrágása, megoldáskeresés után úgy döntöttünk, hogy bővítjük az ápolóház férőhelyeit és megszüntetjük az ifjúsági szállót. Mindannyian kudarcként éltük meg az ifjúsági szálló bezárását, annak ellenére is, hogy az akkor már több éve nálunk lakó fiatal hajléktalanok energiái aktivizálódtak, s voltak olyanok, akik ki tudtak törni a hajléktalan-ellátásból. Tudtuk, hogy akarunk fiatalokkal foglalkozni, s elkezdtük kidolgozni az utcai szociális munka program kereteit, amit 1998. őszén indítottunk el. Még ebben az évben sikerült egy másik ingatlanban, a Podmaniczky u. 33. szám alatt megnyitni az új női éjjeli menedékhelyünket.

2005-ben újabb változás következett be az alapítvány által működtetett szakmai programokban:

1995-től alapítványunk székhelyén, egy kétszintes épületben működtettük az Ápoló-Gondozó Házunkat, ahol beteg (elsősorban TBC-s, daganatos) hajléktalan embereknek nyújtottunk ápolást, gondozást 2005. december 01-ig. Tevékenységünk során ennek az intézménynek a működtetése jelentett legnagyobb problémát, hiszen itt szociális normatívából, illetve a Fővárosi Önkormányzattól szerződés alapján kapott normatíva-kiegészítésből kényszerültünk fenntartani egy alapvetően egészségügyi típusú szolgáltatást. A probléma megoldása érdekében 1997. óta próbáltuk tevékenységünket az Országos Egészségbiztosítási Pénztár általi finanszírozásba bevonni, a bevételeinket a tényleges működési költségeinkhez közelíteni. Az ezzel kapcsolatos törekvésünk — többek között a jogszabályi környezet gyakori változása, s ennek következményei miatt — sikertelen volt, az évekig húzódó ügyintézés egy adósságcsapda kialakulásához vezetett. A folyamatos finanszírozási problémák miatt az intézmény működtetése a jelenlegi gazdasági környezetben ellehetetlenült, s annak érdekében, hogy az Ápoló-Gondozó Ház folyamatos hiánytermelése ne veszélyeztesse egyéb programjainkat, az intézmény átalakításán, új szakmai program kidolgozásán kezdtünk el dolgozni. Célunk az volt, hogy az Alapító Okiratunkban céloknak megfelelően újabb hiánypótló ellátási formát alakítsunk ki. A váltás előtt feltérképeztük a szociális és gyermekvédelmi ellátásban tapasztalható ellátási hiányokat, gazdaságossági számításokat végeztünk a lehetséges új intézménytípusokkal kapcsolatosan, valamint felmértük alapítványunk szakmai potenciálját. Az összegyűjtött információk alapján az alapítvány vezetése az intézmény Családok Átmeneti Otthonává való átalakítása mellett döntött.


Alapítványunk jelenleg az alábbi programokat működteti:


1, Családok Átmeneti Otthona

2, Női Éjjeli Menedékhely

3, Veszélyeztetett fiatalokkal kapcsolatos utcai szociális munka program



Budapest, 2010

Stanczel Adél
igazgató